hohóó, h repül az idő. már a második gyertyát gyújtjuk meg az ádventi koszorún, ez annyira megható...  

megint csak eszembe jut egy csomó emlék, mennyit jártunk ilyenkor rorátéra... na aztán ugye minidg elkalandoztak/nak a gondolataim, nagyon sokszor gondolkoztam azon, h vajon azokat a gyertyákat kicserélik ott azon a hatalmas koszorún ilyenkor? vagy ilyen sokáig bírja egy pici gyertya? de mindig olyan szépen növekvő sorban vannak, az elsőnek meggyújtott a legkisebb és amelyiken rózsaszín szallag van azon látszódik, h még nem égett annyit... mai napig nem tudom a helyes választ, nade biztos bírja az a kicsike kis gyertya olyan sokáig...

hu, és ilyenkor már készültünk a karácsonyi műsorunkal, oh, azok a fagyos templomi próbák... kislánykorrel, aztán később a PONTal... élveztem mindig...h izgultunk aztán, nehogy elfelejtsük azt a pár mondatot..

ohoo, na most néztem meg pár nagyon édes videót, mert eszembe jutott a hittanovi...jajj...hát h szerettem én azt.. pl ezt hányszor énekeltük? oo